2011. október 14., péntek

Őszi Hangulat

Harmadszorra próbálok ide írni, de eddig egyszer sem sikerült, mert háromszor próbáltam képet feltölteni a bejegyzéshez, de az sem sikerült, mint a nemlétező mellékelt ábra mutatja, így háromszor fagytam csak le.  Nahát, hölgyeim, és uraim, ősz van. Szeretem. Szeretem az őszi hideget, és azt, hogy az ablakomból pont rálátni a közeli kis erdőre, ami ilyenkor gyönyörű. Tervezem, hogy kicsatangolok oda az őszi szünetben, viszem a fotómasinát, és örülök a fejemnek.  Szeretem a magyarszakkört is, mert közben B. mindig hülyeségeket beszél, és egyszer hazafelé előadta, hogy hogyan szakadt le a plafon a boltban, amikor bent volt, pedig nem is hazudott! Mondanom sem kell, nagyon jót röhögtem rajta. Meg az utolsó órám és a szakkör között felvettem az 'alszok-még-egy-kicsit'-pózt, erre a két kisebb: alsziik? a diákelnök? Nem, a diákelnökök nem alszanak - gondoltam magamban,- mert mind vámpírok, de ezt inkább nem mondtam el nekik, mert megijednének. Aztán persze az is kalandos volt, ahogy a DÖK-ről lejutottam tesire. A tornatermet zárják, én meg óra 25  körül értem le, így nem tudtam, hogy jutok be. Ott kiabáltam, hogy engedjetek beeee,meg dobáltam felfelé a tornacipőm az ablak előtt, hogy hátha észreveszi valaki. Hát nem vették. Mikor már feladtam volna, akkor jutott eszembe, hogy jé, van hátsó bejárat, amin üveg van, így integetek majd, mind valami retardált, és beengednek. Mission Completed.

2011. szeptember 24., szombat

B a c k

Hát most kezdhetném azzal, hogy elnézést, hogy nem pötyögtem ide emeletes hülyeségeket, dehát senkinek nem tartozom magyarázattal, nem kötelességem a blogolás, szóval egyszerűen üdv újra. Hát hogy én mit műveltem a nyáron ( nem tanultam meg, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot), azt hosszú lenne leírni, sok hülyeséget, meg a felszabadult időmben persze olyan dolgokon gondolkoztam, amin egyértelműen nem kellett volna, mert profi vagyok a saját életem megkeserítésében Gratula, Nia!Aztán elsején fogtam magam, és visszamentem a suliba. Egyébként, ha valamelyik olvasó, a jövőben arra vetemedne, hogy megkeres a sulimban, azt a csajt keresse, aki soha nem tudja, melyik osztályba jár, és mire megszokja, hogy nyolcadikos, addigra kilencedikes lesz. Ismét gratula! Most sem történt semmi izgalmas, ami miatt idejöttem: egyszerűen írhatnékom volt, és mivel a regénynek nem nevezhető, kezdetleges, és béna alkotásom írásához már fáradt vagyok, idejöttem írni, így fél tizenegykor. Persze a jelszavamat elfelejtettem, a drága Google Team-nek nevezett robot volt olyan kedves, és elküldte nekem e-mailben. Vissza a sulihoz. Még egy hónapja sem járunk suliba, de már tanulmányi versenyek ,tz-k, röpik (mondjuk azok már az első teljes héten voltak), okt. 23-ai műsor. Szóval, a Nia nevezetű buzgómócsingnak van ám dolga elég. És állítólag matekzseni, bár ezt ő erősen kétli, és nem érti, hogy most miért ír magáról E/3-ban. De mielőtt akkorát ásítanék, mint egy víziló, elköszönök. Hellósziapá.

2011. augusztus 28., vasárnap

Niaanyu (is) jó arc amúgy!


B.: Csókolom!
Niaanyu: Szia! Szereted az almás süteményt?
B.: Jaj, köszönöm szépen, nem kérek!
Niaanyu: Azt nem mondtam, hogy adni is akarok!
Egyébként persze hogy adni akart :DD



2011. augusztus 26., péntek

Szükségem van egy lilán világító kecskére!

Üdv mindenkinek, szerencsére ( vagy nem) nem vesztem el ebben a négy napban, vagy ha igen, akkor előkerültem, de nem valószínű, mert nem emlékszem, hogy elvesztem volna. Hagyjuk inkább, ugye? A legutóbbi bejegyzésem óta sem unatkoztam ( na jó, talán egy picit, de az nem hangzik jól) Sokat fürödtem a medencében, röhögtem, és kitaláltam, hogy nekem kell egy lilán világító kecske, ja, és megkóstoltam a wasabi szószt B.-éknél. Szóval most már mondhatom, hogy I have already eaten wasabi sauce. G. számára annyira csípősnek bizonyult, hogy már rendesen folytak a könnyei, B. közölte, hogy mindjárt tüzet hány, Niácska meg eszegette szépen, mert neki nem volt csípős, meg amúgy is szereti az erős dolgokat. ( Kivéve a testépítő nőket, haha!) Az íze annyira amúgy annyira nem jó, de kellemesen csípős. Tegnap délelőtt meg hülyeségeket hadováltam angolul, szépen megbeszéltem magammal, hogyha az emberek beszélhetnek egymáshoz, akkor én miért ne beszélhetnék magammal? Utána délután kénytelen voltam feldolgozni azt a végtelenül szomorú hírt, hogy a Duna Plaza-ban megszűnt a Jeans Club. Kár, szerettem azt az üzletet. Este meg ékszereztem egy kicsit, ez annyit jelent, hogy fülbevalót kezdtem el gyártani, na. Most meg fészbukcsetelek egy osztálytársammal, aki még mindig nem tudja, mi (volt) a kötelező olvasmány. Délután meg megyek fotózni.
Legyetek jók...vagy ne!

2011. augusztus 22., hétfő

Beszámíthatatlan beszámoló



Hát sziasztok, újra itt vagyok egy hét után, hogy ontsam magamból az ontanivalót.Ahogy a címből is kiderül, ez a bejegyzés a nyaralásról fog szólni, na nem is szövegelek tovább, jöjjön a lényeg! Szóval Balatonon voltam egy hetet kicsiny családommal. Jó időnk volt szerencsére,igaz, volt két vihar is, az egyik pont akkor kezdődött, amikor indultunk fel a szállásra...a vihar előtti csend félelmetesen szép volt! Évek óta oda járunk nyaralni, ahol most is voltunk, tehát ismerjük a környékét. Az egy hét alatt vettem/kaptam egy gyűrűt, három karkötőt, egy pár fülbevalót, és egy klassz nyakláncot, egy szép színes szoknyát jutányos áron, meg egy holdas kis dobozkát. De nem csak vásároltunk ám! Fürödtünk, csavarogtunk, pihengettünk, és mindennemű artikulációt nélkülöző német kiabálást hallgattunk. Ilyenkor "imádom", hogy a némettudásom egy szép, kerek nulla, mivel csak angolt tanulok, de azt nagyon. De idén legalább nem kellett velük angolul társalognom. Persze nem én lettem volna, ha az utolsó nap nem töröm magam össze. Szituáció a következő: anya, keresztanyám, és én ülünk a büfénél, a műanyag asztalnál, jégkrémezünk. Nia, fedőnevén a szerencsétlen, feláll, indulna fürdeni, amikor olyan szerencsétlenül lép, hogy végigesik a vasból készült,üres napernyőtartón, aminek következtében lehorzsolja a térdét, meg be is veri a bokáját alaposan, és ötperces bokaszorításos rugozást nyom le, "aúú" kiáltásokkal. Szépen be is dagadt mára, hű de fantasztikus.  Jaj, meg második nap este dodgem-eztem (és a Csillagok Háborújában éreztem magam) is, pedig utálom, mert a német kölykök direkt azt élvezik, hogy neked jönnek, meg azért, mert egyszer az unokabátyám feleségével dodgem-eztem, és közben kiesett egy fogam ( nem kiütötték, már mozgott) akivel azóta el is váltak. Heh. Más egyéb érdekes nem is nagyon történt...sokat fotóztam, és rájöttem, hogy imádom a hattyúkat. A hazaút viszont nem volt felhőtlen, mert kb. 20 km-t lépésben jöttünk, egy baleset miatt. Na de valahogy csak hazaverődtünk. Most itt ülök, és az egyik új kék-barna karkötőmet csavargatom, gépelek, félrenézek, gondolkozom.

2011. augusztus 14., vasárnap

Fél liter klóros víz a számba, rendel!

Nahát, hölgyeim, és uraim, újra itt vagyok, hogy boldogítsalak titeket, a szó legirónikusabb értelmében. Mielőtt elmegyek nyaralni, kiblogolom magam,aztán ha egy hét múlva hazaesek, írok egy beszámolót is a nyaralásról. Tegnap hullócsillaglesés! *-* Fergeteges volt, nagyon jól érezem magam, jókat nevettünk, hatalmas beszólásokat "gyártottunk". És ááh...lényeg a lényeg, nagyon, nagyon jó volt, köszi srácok!  Ilyen szempontból a mai nap is jó volt, igaz, lenyeltem legalább fél liter klóros vizet, de jól szórakoztunk a medencében. A többiek is jól szórakoztak azzal, hogy "Nia, gyere ide, lövök neked frizurát!" - nem írtam el, a "lövök neked frizurát" szókapcsolat tőlem származik, tudjátok, mikor a fiúknak, vagy akiknek rövid a hajuk, tapad a haj a fejükhöz, amikor feljönnek a víz alól, na akkor kell elővenni a a vízipisztolyt, és idióta anime-s hajat kreálni. Bár nekem félhosszú hajam van, B. alkotott nekem egy kilencest a hajamba. Ha már a haj téma, ma délután megmostam, és most szép  hullámos . Szép.
Hullámos.
Egyszerre. - ez az, ami nálam nem szokott sűrűn megtörténni.
Lassan viszont megyek, mert ma este is hullócsillagozunk, meg teleszkópozunk. Egy hét múlva jövök, addig is sziasztok!
Nia.

2011. augusztus 13., szombat

Blablabla

Hát én itt vagyok újra, és remélem ti is itt vagytok :) Nahát akkor vágjunk is bele! Szóval szerdán strandon voltam, bár ez annyira nem is érdekes, mert tavaly nyáron is körbefürödtem Pestet. Csütörtökön meg semmit nem csináltam egész nap, csak este grilleztünk, én meg kitaláltam, hogy csinálok tzatziki-t.Végül is egész jól sikerült...aztán tegnap, azaz pénteken, megint strandon voltam, ugyanott. Hazafelé pedig a madár nélküli Tesco-ba is beugrottunk, aminek a parkolójában fel volt állítva egy könyves sátor, hát persze, hogy be kellett mennem. Nem is én lettem volna, ha a 'VIGYÁZZ, KÜSZÖB!' felirat ellenére nem rúgok bele alaposan a küszöbnek gúnyolt vasrúdba. (milyen hülye szó az, hogy küszöb!)Nagyot szólt :D Mindössze 560 forintért vettem két könyvet, meg egy Miró alkotásaiból összeállított naptárat igen-igen olcsón, ami most ott lóg az ágyam fölött. Amúgy szeptember elején esküvőre megyünk, úgyhogy már javában zajlik a ruhapróbálgatás...eddig úgy volt, hogy a krémszínű-fekete fűzős ruhámban megyek, de találtunk még jobbat,piros-fekete, majd mutatok róla képet. A torkom most nem kicsit, hanem nagyon fáj, nem beszélve a fülemről, de azért erőt vettem magamon, és csaptam egy nagy rendrakást a szobámban. Összeszereltem a teleszkópom is, mert este hullócsillag-nézés! *_* És akkor most egy kis családi idill:
Apa: Bemenjünk a szilvafesztiválra?
Keresztanyám: Mondtam már, hogy csak holnap kezdődik.
Anya: És különben is lecsófesztivál.